Nagyböjtben, különösen nagycsütörtökön és nagypénteken kerül elő az 50. zsoltár a zsolozsmában, ezekre az alkalmakra általában valami különlegesen ünnepi zenét szokás választani a szöveghez, az egyik legközismertebb példa Allegri műve (egy versszak kihagyva a Youtube korlátai miatt):

Közismertségében két jelentős bulvártényező is közrejátszik. Az egyik, hogy előkerül benne a híres énekesgyilkos "magas cé", ami még akkor is elég magas, ha hozzávesszük, hogy akkoriban ez egy kissé alacsonyabb hangot jelentett.

A másik, hogy ez az a darab, amit egy ideig csak és kizárólag a pápa kórusa énekelhetett, senki másnak nem adták ki a kottát, aztán a gyermek Mozart egyszer meghallgatta, és utána emlékezetből lejegyezte. Miért mondom, hogy ez bulvár? Mert nyilván nem ez Mozart legnagyobb teljesítménye, sőt. Csukott szemmel zongorázni, meg egy alapvetően egyszerű harmóniamenetet emlékezetből lekottázni sokkal többen tudnak, mint egy mozarti életművet létrehozni. Nem egyszerű, persze, de Mozart-műveket írni meg csak egyvalaki tudott, Mozart. Félreértés ne essék, nekem semmi bajom a bulvárral, épp ellenkezőleg, azt akarom csak megjegyezni, hogy egyáltalán nem kortárs jelenségről van szó.