Ravel: Daphnis és Chloé, 2. szvit, Napkelte, ha már reggel hét óra van (jó, valójában este háromnegyed kilenc múlt, de reggel hétkor fog megjelenni a poszt):

Figyeljük meg, 1:20-nál mintha egy egész picit mosolyogna. De lehet, hogy csak rosszul látom. Akárhogyis, érdemes figyelni, ahogy építkezik, szépen finoman kibontakozik a napsütés, hallani, ahogy először meg-megcsillan a horizonton, utána megjelennek az első valódi napsugarak, majd szépen felemelkedik a nap teljesen. Kevés téma, állandó mozgás. Érdemes Ravelt hallgatni, nemcsak a mobilcsengőhangként is agyoncsépelt Bolerot tudta. Folytassuk a szvitet az egyébként meglehetősen napkelte-szerűre világított felvételen:

Az egész napkelte-érzés remek ellentétbe állítható Richard Strauss napkeltéjével, ami szintén remek, de egészen másként, mondhatni, űrkorszaki módon:

Ps.: azt ugye mindenki tudja, hogy ha HAL mindegyik betűje helyett pont eggyel utána következőt veszünk az ABC-ből, akkor azt kapjuk, hogy IBM?